Dramaqueen

Sziasztok! :)
Nem feledkeztem meg a kért Larry történetről, de ezt nagyon meg szerettem volna írni előtte.
Narry, és a cím ne tévesszen meg senkit, csak említés szinten van ez a szó benne. Majd rájöttök.
Hihetetlenül köszönöm a támogatást, ez itt 6 oldal lett, de beteszem a kisregények közé is.
16+, mert teljes akció nem történik.

xoxo Lora

A kishúgom valósággal meg volt őrülve, ahogy a rózsaszín kis ruhácskájában ugrándozott az előszobában. Élete legelső táncórájára mentünk, ahova minden kedden és csütörtökön nekem kell vele lennem iskola után. Ashley még óvodás volt, így valakinek muszáj volt elvinnie, ha már apa meg anya egész nap dolgoznak késő estig.

Így ott voltam a legelső kedden, fáradtan. nyűgösen, miközben lustán vettem fel a fehér Supra cipőmet, hogy felkapva a húgomat elsétáljak vele a város egyik legjobb általános iskolájába, ahol a táncórái lesznek. Király.

Jó idő volt, Ashley pedig minden kis apró dologról elzagyvált, míg én a gondolataimba temetkeztem, csak hümmögve a picilány szavaira.

Mikor odaértünk, ő boldogan szaladt megismerkedni a többi 4-5 évessel, én pedig leültem a padra a szülőkhöz. Kicsit sem volt fura. Mikor az idős tánctanár megérkezett, a lánykák összegyűltek, és el is kezdődött. Én a telefonomba temetkezve vártam, hogy leteljen az egy óra, de még csak 15 perc telt le, mikor kopogás hangzott. Egy húszonéves férfi lépett be egy kislánnyal, akinek barna haja két copfba volt kötve, és kíváncsian nézelődött. Szinte azonnal be is szaladt, a férfi pedig elmormogott egy "elnézés"t, és leült az egyetlen szabad helyre - mellém.

Istenem, a férfi...valami szívdöglesztően nézett ki. Kissé szomorú volt realizálnom, hogy ilyen aranyos lánnyal valószínűleg csodálatosan szép felesége lehet. Esély sincs arra, hogy meleg legyen.

Kíváncsi voltam, hogy ha ilyen idős lánya van, akkor hány éves volt, mikor ő megszületett, de az eredmény...megdöbbentő lett, pedig higgyétek el, nem a matek az erősségem!

Idegesen doboltam a telefonomon a hátralévő 45 percet, míg vége nem lett. A pasinak valami hihetetlen illata volt, és igyekeztem mélyen lélegezni, hogy minél többet érezzek belőle. Beteges? Talán. De 18 évesen ott tarok, hogy két próbálgatásom volt, és így kellett rájönnöm, hogy nem vonzódok a nőkhöz. Szomorú, de rendes kapcsolatom nem volt még.

Amint vége lett, a kis Ashley nyomban a nyakamba ugrott, míg a copfos kislány ugyanezt tette a mellettem ülő férfival.

- Ugye eljöhet Jazz hozzánk? Ugye?? - nézett fel rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel, s azonnal meg is hallottam a mellettem lévő párost.

- Kérleeeeeek!

- Jazz, nem is ismerjük őket...

- De! Ő Ashley, ő pedig Niall! bökött rám a kis szeplős, mire kuncogva felálltam, hogy bemutatkozzak.

- Niall Horan - nyújtottam ki a kezem, ő pedig mosolyogva megrázta.

- Harry Styles. - A picsába! Így közelről még jobban ki lehetett venni a csibészes mosolyt a szája szegletében, a göndör haja hullámokban való végződését, és a csillogást a zöld szemekben. Oké, mentem meghalni, sziasztok!

- A lányod nagyon aranyos - jegyeztem meg, mire ő lepillantott a Jazz nevű rosszcsontra.

- Oh, dehogy! Nem a lányom, a keresztapja vagyok. Itt dolgozom az iskolában, és a legjobb barátom volt az, aki megkért, hogy a lányát hozzam és vigyem, míg ő dolgozik - nevetett, mire akaratlanul is egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőlem. - De a tiéd, akár egy kis angyalka - jegyezte meg.

- 18 éves vagyok, nem a lányom! A bátyja vagyok - kuncogtam, mire elmosolyodott egy kicsikét.

- Niall, én Jazzyt akarom - nézett fel a kishúgom, mire felsóhajtottam, és már épp azon voltam, hogy elmondjam neki, hogy nem lehet, mikor váratlanul megszólalt Harry.

- Gyertek el hozzám. Jazz apja nem veszi fel őpt, csak hétkor, addig még van másfél óra. Addig nyugodtan játszhatnak - mosolygott rám, én pedig beharaptam az alsó ajkam, mintha dilemmában lennék, de tulajdonképpen csak a mosoly volt rám olyan hatással, hogy valamivel a jelenben kellett maradnom. De természetesen bólintottam. A házik várhatnak, majd éjszaka megcsinálom őket.

- Autóval vagytok? - kérdezte, de csak megráztam a fejem.

- Akkor elviszünk. De csak egy gyerekülés van - figyelmeztetett viccesen, mire csak felkuncogtam.

- Majd megoldjuk - legyintettem, a kis tökmagok pedig ugrálni kezdtek, mikor megízlelték a győzelmet.

Az iskola előtt beszálltunk a fekete sportkocsiba, elhelyeztük a gyerkőcöket, én pedig beültem az anyósülésre Harry mellé.

A lányok mindenféle apróságról beszéltek, mi viszont egy szót sem szóltunk. Kényelmes csöndben hallgattuk a rádiót, és amikor megszólalt egy épp aktuális pop sláger, egyszerre kezdtük el énekelni, ami nevetéssel végződött. Úgy tűnt, kölcsönös a szimpátia.

Egy kertes ház előtt álltunk meg, s mikor kiszabadítottuk a lányokat, Jazz vezetésével már be is rohantak. Jaj, fiatalság bolondság...

Alaposan körbenéztem a házban, míg a vendéglátóm pakolászott, de minden jel arra mutatott, hogy egyedül lakik itt.

Magam sem tudom igazán, hogy miért, de ez jó érzés volt. Maga a tudat.

- Kávét? - pillantott hátra a konyhából, én pedig bólintottam, és leültem a kanapéra, míg vártam.

Átnyújtotta a meleg italt, és le is ült mellém.

- Szóval tanár vagy? - kérdeztem kíváncsian.

- Igen. Énektanár, ami azt illeti - mosolygott, én pedig mosolyogva bólintottam.

- Felsősöket tanítasz?

- Igen, és nagyon szeretem. Valami épp a toplistán tetején állót megtanítok nekik mindig. - Wow, elismerésem! Ha ez a pasi nem a világ legjobbja, akkor nem tudom, hogy ki.

- És te? Ha jól sejtem, végzős vagy.

- Igen. de már csak pár hónap, és végre szabadság - nevettem halkan. - Egy zenecégnél leszek alkalmazott, már minden el van rendezve.

- Egy zenecégnél? - Mintha elismerést láttam volna megcsillanni.

- Igen. Sok ideje írok dalokat, és ezeket egy oldalon megosztottam, ott találtak rám. Kíváncsiak arra, hogy mi mindent tudok. Többnyire csak gitárral kísérve kell majd felénekelnem ezeket a dalokat, ők pedig piacra dobják a dalt, ha érdemesnek találják arra, hogy eladják valakinek - magyaráztam, ő pedig a végére már majdnem, hogy tátott szájjal nézett.

- Egyszer kíváncsi lennék egy dalodra - jegyezte meg végül, én viszont elpirulva félrenéztem.

- Talán egyszer megmutatom valamelyiket - vontam vállat kissé félénken, ő pedig elmosolyodott, de magam sem tudom, hogy min.

De végül a másfél óra úgy elröppent, hogy észre sem vettük.

- Hazzy mókus, merre vagy? - hallottunk meg egy éles kiáltást, mikor egy barna hajú, kék szemű, borostás férfi konkrétan belibbent a házba.

- Basszus! - morogta Harry kezébe temetett arccal, szinte éreztem a szégyent belőle.

- Oh, hogy van nálad valaki... - mosolyodott el perverzen a kék szemű, ahogy rám pillantott. - Méghozzá nem is rossz darab! Megtarthatod! - kacsintott, én pedig éreztem, hogy paradicsomszínűre festi az arcom a zavar.

- Louis! Ő a lányod barátnőjének a bátyja! - kiáltott fel kétségbeesetten a göndör, a kis Jazz pedig ezt a pillanatot választotta arra, hogy kiszaladjon, és az apukája nyakába vesse magát. Láttam Harry mérges pillantását, és tudtam, hogy tudatosan kerüli a tekintetem.

Ashley is kijött nem sokkal a szobából, és bevackolta magát az ölembe álmosan pihegve.

- Azt hiszem, akkor mi megyünk is - jelentettem ki felállva, Harry pedig bólintott, a Louis nevű pedig realizálta, hogy kínossá tett mindent.

Jazz gyorsan odaszaladt hozzánk, fellendítette a kezét Ashley-ért, mire mosolyogva leguggoltam, hogy a szendergő húgom arcára tudjon adni egy puszit. Erre Louis egyből elmorzsolt egy képzeletbeli könnycseppet, és meghatottan a szívére tette a kezét. Épp meghallottam Harry "Te nyomi drámakirálynő."megszólalását, amin magamban remekül szórakoztam, de nem mutattam ki.

- Ne vigyelek haza titeket, Niall? - kérdezte Harry, de csak megráztam a fejem.

- Nem, köszönjük, inkább sétálunk. Vagyis csak én - mosolyogtam le a húgomra, aki már rég aludt.

Ők csak bólintottak, én pedig elköszönve hazaindultam. Jó sok minden volt, amit át kellett gondolnom.

De sehogy sem lettem okosabb.

Mikor hazaértünk, anya már kész volt a vacsorával, én pedig elmeséltem neki, hogy hol voltunk, mire kedvesen homlokon puszilta a lányát, aki kezdett ébredezni. Aznap kihagytam a vacsorát. Mikor már végre az ágyamban voltam órákkal később, a telefonom vibrálására riadtam fel.

Harry:  Szia Niall! Kérlek ne haragudj, Louis hülye. Azt sem értem, hogy hogyan van neki gyereke. Vagy barátai. Miért vannak egyáltalán emberek körülötte. Szóval...ne is törődj vele. Hxx

Nialler: Ugyan, Harry, Louis nagyon jó fejnek tűnik. De kíváncsi vagyok, hogy mire mondta, amit mondott. Nialler x

Nem válaszolt. Talán elaludt. Vagy csak figyelmen kívül hagyta. Minden esetre, mikor 10 perc múlva sem írt, aludni tértem.

Csütörtökön megint találkoztunk, mikor a lányokat vittük táncolni. A kis barátnők ismét rávettek minket ara, hogy Harry házában kössünk ki. Ám ezúttal, mikor Louis megérkezett, leült közénk, és jóval visszafogottabban viselkedett. Nagyon humoros férfi volt, többször kellett a hasamat fognom a nevetéstől, amit mind a ketten szórakozottan figyeltek. Nagyon jóba lettünk. Louis valami unalmas munkát végzett egy cégnél, amit tált, de mivel remekül fizetett, eltűrte. Minden este beszéltem velük, irkáltunk egymásnak, és egyszer már ott voltunk, hogy nem a lányok miatt mentem el Harryhez, hanem mert úgy akartam. A nyár a nyakunkon volt, és hamarosan vége volt az évnek, ami neki is, meg nekem több munkával járt.

Harry: Alszol már, Ni? Hxx

Nialler: Nem. Te se tudsz? Nialler x

Harry: Nem túlzottan. Ha felveszlek 10 perc múlva, elmegyünk a parkba? Hxx

Nialler: Haz, hajnali 4 van, és neked reggel tanítani kell. Nialler x

Nialler: De kérdezhetek valamit? Nialler x

Harry: Persze. És nem érdekel. Hxx

Nialler: Amikor legelőször voltunk nálad, és Louis említett valamit...Azt mire értette? Azt hiszem, ismerjük már egymást annyi ideje, hogy elmondd nekem. Nialler x

Harry: Niall, én nem akarom mindezt tönkretenni. Hxx

Nialler: Csak mondd el, kérlek. Nialler x

Harry: Meleg vagyok, oké? Sajnálom, ha ezzel most eltaszítottalak. 

Na jó, nem lehet ekkora szerencsém. Szóval akkor nem csak képzeltem a jeleket. Oh Louis! Imádlak!

Nialler: 10 perc múlva találkozunk a ház előtt. Nialler x

Gyorsan felöltöztem, és elintéztem mindent, belőttem a hajam is, majd óvatosan kisurrantam a házból, s miután bezártam magam mögött az ajtót, megnyugodva dőltem neki a ház falának. Még sose lógtam ki, igazán felszabadító érzés. De persze nem jó a félelem, hogy lebuksz.

A megszokott fekete kocsi lelassított a ház előtt, én pedig bepattantam, és megkönnyebbülten sóhajtottam.

- Még sose lógtam ki, ez az első alakalom - jegyeztem meg vigyorogva az adrenalintól, Harry viszont nem viszonozta a mosolyom.

- Miért ülsz egy kocsiban velem?

- Te hívtál Harry, ha még emlékszel - mosolyogtam, mintha nem érteném, hogy mire is irányul igazából a kérdés, de ami azt illeti, csak az időt akartam húzni.

- Niall, nem erre céloztam - sóhajtott, idegesen szorítva a kormányt.

- Harry, nem ítéllek el, amiért meleg vagy. Nincs azzal semmi baj, de ezt jól tudod.

- Igen, tudom. A baj azzal van, hogy ki iránt vannak érzéseim - vágta rá.

- Ugyan Harry! Te sem gondolhatod komolyan, hogy bárki is ellen tudna állni neked! - mondtam hitetlenül, ő viszont csak idegesen rászorított a bőrrel fedett anyagra. Az egyik keze elszakadt onnan, s a tarkómra csúszott, s egy hirtelen mozdulat, s máris egymásén voltak az ajkaink.

Hogy én mennyit vártam erre!

Az ajkai puhák voltak, mégis erősek, de sokkalta jobb volt ez, mint a lányokkal váltott próbálkozásaim. Mikor megérezte, hogy nem ellenállok, enyhült a szorítása, és a keze a tarkómról az arcomra simult. A heves csók lassan egy érzéki, mély, édes dologba váltott át, én pedig nem akartam mást soha többet.

- Látod, Haz? Senki nem mondhatna nemet neked - kuncogtam, mire ő nekidöntötte a homlokát az enyémnek. Úgy éreztem magyarázattal tartozom. - Haz, én is meleg vagyok. Megpróbáltam lánnyal, de nem volt jó. Viszont sosem voltam férfival - vallottam be, ő pedig bólintott, s megkönnyebbülten nyomott egy puszit a számra.

- Viszont most már lassan elindulhatnánk a parkba - nevettem fel halkan, mire egy gyors csók után beindította a motort, és vezetni kezdett a pár utcával arrébb lévő zöld terület felé. Szinte azonnal kiszemeltünk egy kényelmes padot, és a homályban ültünk le, nem szakítva szét az időközben összekulcsolódott kezeinket. 2 órán keresztül beszélgettünk, és agyaltunk, hogy mi hogy lesz. Már kezdtek csicseregni a madarak, mikor Harry komolyan felém fordult.

- Nézd, tudom, hogy 7 évvel idősebb vagyok, de nem akarom, hogy ez akadály legyen. Én...szeretnék veled lenni, Ni. Szóval...lennél a barátom? - Lágyan elmosolyodtam erre, és bólintva kezdeményeztem én a csókot.

Az iskola legutolsó napján szerencsére hamar végeztem, így be tudtam menni Harryhez az iskolába. Rutinosan mentem a tanáriba, és huppantam le az egyik kényelmes fotelba, és kezdtem élénk beszélgetést a matek tanárnővel a nyárról, a tervekről, és mindenről, ami csak szóba jött. A tanárok pontosan tudták, hogy miért vagyok itt. És nem zavarta őket. Mintha olyasmit hallottam volna, hogy "megértik, amiért egy ilyen jóképű, intelligens fiúra hajt a kollégájuk". Hát, csak hálás tudok ezért lenni.

Anyáékat nagyon zavarta, amiért ennyi évvel idősebb nálam, de mivel makacsul ragaszkodtam hozzá, adtak neki egy esélyt. Mondanom sem kell, anya el van most már ragadtatva. Harry udvarias, és nagyon látszik rajta, hogy szeret. De hát én is őt.

- Na, végre itt a nyár! Mit szeretnél csinálni? - kérdezte, amikor végre hazaértünk hozzá. Haza...nagyon sok időmet töltöm ott, és ha dolgozni fogok, valószínűleg be is költözök rendesen. Ha minden jól megy.

Felhuppantam a pultra, ami a konyhát, és az étkezőt választotta el, és vállat vontam.

- Nekem mindegy. Amit te szeretnél - kacsintottam.

Gonoszul elmosolyodott, és odalépve hozzám a kezét a két oldalamra helyezte.

- Hatalmat adsz nekem, Horan - suttogta, ahogy lassú, óvatos, gyengéd csókokat kezdett hinteni az ajkaimra. Szinte meg se éreztem.

- Ugyan, Mr Styles. Lehetőséget.

Ennyi kellett. Végre rátapasztotta a száját az enyémre, hogy egy rendes csókkal ajándékozzon meg. A keze a csípőmre csúszott, és maga felé kezdett húzni, hogy a megfelelő helyeken érintkezzünk. Végül ölbe kapott, és az ajkával a fülem alatti érzékeny pontot kereste meg. Mit ne mondjak, megtalálta. Pontosan tudta, hogy mivel tud kikészíteni.

- Haz...-sziszegtem, mire csak megszívta a pontot, egy sóhajt kényszerítve ki belőlem. A szobájának a falának támasztott, és lehelyezett a földre, hogy az ágyékát az enyémnek dörzsölje. Hamarosan az ágyára döntött, s a ruháink levétele után folytatta ezt az édes játékot, ami majd az őrületbe kergetett.

- Szóval csak ez a terved a nyárra? - csikartam ki magamból a kérdést sikeresen, mire lemosolygott rám, s a csípőmre ült.

- Talán nem jó? Bánod? - vigyorgott, és a nyelvét végigszántotta a mellbimbóm körül, mire egy halk nyögés szakadt ki belőlem.

- Dehogy bánom - húztam fel egy csókra, s alig vártam a továbbiakat.

Nem bántam meg. Harry az életem részévé vált, ez tény. Ashley és Jazz játszani tudtak, Louis pedig maradt Louis. Egy nyomi drámakirálynő.