Hang out

Sziasztok! :)
Megint itt vagyok, ezúttal viszont egy Nouis-val. Nem igazán tudok dönteni, hogy a következő mi legyen, szóval mondhatnátok ti valamit, mert tanácstalan vagyok :D
Nem tudom, a sulikezdés előtt nem hiszem, hogy jelentkezek, szóval mindenkinek kitartást! :)
Puszillak titeket!

xoxo Lora  

- Mégis merre akarunk mi menni egyáltalán? - vigyorodtam el, viszont élveztem, hogy végre a barátaimmal lehetek. Vagyis...a barátaimmal és a szerelmemmel.

- Biliárdozni. Természetesen. - mondta Haz gyorsan, én pedig a vállamat vonogatva követtem őket. Gyalog mentünk el a városi Bowling Centre-hez, ott pedig a kinti hideg után igazi felüdülés volt a benti meleg, így mikor elmentek a terembe, ahol két biliárd asztal volt, elválasztva egy kisebb pulttal, lecuccoltak az ott lévő székekre.
- Na, Niall lesz velem - szólalt meg Zayn. Hát igen, mi voltunk a legjobbak, ez nem vitás. És bár Harry is jó volt, Liam is tudott valamicskét, Lou már igazán használhatatlan volt. Így ő csak duzzogva leült az egyik bárszékre, és onnan figyelte a játékunkat. A többiek kiröhögték, én viszont csak dobtam neki egy puszit, de ő csak elfordult. Mosolyogva álltam Zayn mellé, és néztük, ahogy Harry kezd. Meglökte a fehér golyót, ami belecsapódott a sok golyóba, de egy sem ment be. Nevetve jöttem én, és az egyik csíkos 3-ast belőttem, így újra én következhettem.
Mikor megnyertük, a többiek kimentek energiaitalért, én viszont tekintve, hogy nem voltam szomjas, csak maradtam odabent, és elővettem a telefonomat, hogy csekkoljam az időt. Még a karok szorítása előtt megéreztem egy alak jelenlétét a hátam mögött, hát mikor az ismerős illat megcsapta az orrom, akkor éreztem igazán, hogy boldog vagyok. Gondolkodás nélkül dőltem a mellkasnak, ő pedig egy puszit adott az arcomra, ami egyből kuncogásra késztetett. Egyedül voltunk a teremben, és a falra erősített kamera se láthatott minket.
- Hé, mi a helyzet? - kérdeztem, mikor megfordulva gyengéd csókot adtam az ajkaira.
- Unatkozok. Mehetnénk már - húzta el a száját, én viszont csak felemeltem az államat, hogy az ajkaink találkozhassanak. Elmosolyodva túrt a hajamba, én pedig piszkosul élveztem ezt is, mint mint mindent, amit ő csinált. Nehezen ugyan, de elhúzódtam tőle, ő viszont még nem akart ereszteni. Éhesen kapott az ajkaim után, én pedig - már amilyen jó fej vagyok - hagytam, hogy birtokolva ismét megcsókoljon.
Mikor meghallottam a többieket, elhúzódtam, viszont az öleléséből hülye lettem volna eltűnni. Jól voltam én ott szorosan Louis mellett!
- Niall, ha nem tolod ide a képed, esküszöm megcsaplak egy szendviccsel - mondta Zayn fenyegetve, mire felnevetve legyintettem. Adtam gyorsan egy puszit Louisnak, aztán mentem is, hogy folytassuk a játékot.

- Na, merre menjünk? - kérdezte Liam szinte már vacogva, mire nagylelkűen felajánlottam a kesztyűmet, amit hálásan fogadott.
- Menjünk hozzám - vont vállat Haz, ami nem tűnt rossz ötletnek, így természetesen beleegyeztünk.
- De éhes vagyok, szóval remélem, van kaja nálatok - figyelmeztettem, ő pedig csak vádlóan nézett rám.
- Eletted az összes kajánkat, te kis mocsok! És még többet akarsz?! - megfogta a nyakamat, és játékosan fojtogatni kezdett. Mind tudtuk, hogy csak viccel.
- Igen, pont ez az, amit akarok - kacsintottam, ő pedig morogva elfordult. Valami olyasmit mondott, hogy "menthetetlen", bár ki tudja?
- Majd eszel nálunk. Egy fő már nem oszt, nem szoroz a 9 másik mellett - ölelt át fél karral Lou, ezzel pedig azt is közölte, hogy az estét náluk töltöm. Nem bántam, ami azt illeti.
És hogy mit csinál 5 hormontúltengésben szenvedő 18 éves srác? Természetesen leül, és társasjátékozik.
A társaságunkban megvolt, hogy egy-egy buli alkalmával kik józanok, és kik azok, akik a sárga földig leisszák magukat.
Na már most; Ha Harry és Zayn részeg, nem könnyű. Hát még ha Louis is az, menthetetlen a helyzet.
A földön ropi hevert és sok-sok pia, miközben mi activityt játszottunk. Miért ne?
Zayn Liammel volt együtt, Harry egyedül(ugyanis nem volt annyira részeg, mint mondjuk Zayn), Louis pedig velem, természetesen.
- Na, jó, akkor Liam rajzolj! - mondtam, ő pedig felkapva egy kártyát elolvasta a feladatát. Tanácstalanul sóhajtott, de azért elkezdett vonalakat húzgálni.
- Csík! Vonal! Girbe-gurba biszbasz! - kiáltott fel Zayn, mi pedig nem bírtuk abbahagyni a nevetést. Mikor Liam a fejét rázva egy lányt is odarajzolt, Zayn tényleg sajnálatra méltóan kiskutyaszemekkel nézett.
- Ugrálókötél - mondta, valószínűleg ő maga sem gondolta, viszont Liam hevesen bólogatni kezdett, így Zayn boldogan felkiáltott.
- Erre inni kell! - És ezzel felhajtotta a maradék whiskeyt a poharából.
- Na, te jössz! - tartotta felém a paklit Harry, én pedig tudtam, hogy akkor most mutogatással kell valamire mennem. Viszont egy részeg Louis mellett nem biztos, hogy könnyű lesz.
Felálltam, mikor a lapomat megnéztem, én nekikészültem.
Mutattam, hogy egy összetett szó, és, hogy az első szavát fogom most mutogatni. Louis koncentrált, előre is dőlt, és komolyan figyelt.
Rámutattam a számra, ő pedig rávágta, hogy száj. Csak ráztam a fejem, és erősebben mutattam az alsó ajkamat. Csak figyelt hosszú másodpercekig, majd értelem gyúlt a szemében.
- Agggancs - mondta, erősen elnyújtva a "g" hangot. A többiek röhögni kezdtek, és én is csak nevetni tudtam. Hogy ez honnan jött, fogalmunk sem volt.
Csak legyintettem, és a második részére tértem a szónak. Imitáltam, hogy éppen írok.
- Ajakír! - rakta szépen össze az eddigieket, én pedig tapsolva egyet bólintottam. Visszaültem mellé, és egy apró puszit adtam az ajkára, viszont csak picit, ugyanis nem szerettem, mikor részegen megcsókol.
Lassan úgy éreztem, kezd mindenki túlmenni a határokon, így Liammel megbeszéltük, hogy Harryt itt hagyjuk, ő hazaviszi Zaynt, én pedig Louist viszem el.
Viszont biztos voltam benne, hogy így nem mehet haza. Előkaptam hát a telefonom, és felhívtam az anyukáját.
- Szia, Niall! - köszönt bele vidámat.
- Szia! - mosolyogtam. - Louis többet ivott ma a kelleténél, így elviszem magamhoz, rendben? Holnap pedig megy haza.
Csak egy rosszalló morgás a fia magatartása miatt, majd egy beleegyező sóhaj.
- Vigyázz rá, kérlek - mondta, én pedig bólintottam, bár ezt ugye a vonal másik felén nem láthatták.
- Természetesen. Jó éjszakát!
- Neked is! - mondta, én pedig bontottam a vonalat.
- Na, gyere, te bohóc - karoltam át a pasimat, és a két utcányira lévő házamhoz kezdtem el kormányozni. Mikor végre megérkeztünk, és a házba is bejutottunk, megkönnyebbülten ültem le a kanapéra. Louis pedig, akár egy kismacska, bekuporodott az ölembe, és szinte dorombolt az automatikusan a hátára kerülő kezek miatt. Felhúztam a szemöldököm a jobb oldalon, nagyon sokszor meg tudott lepni a részeg cselekedeteivel.
- Gyere cica, menjünk zuhanyozni! - álltam fel, amit elégedetlenül fogadott, de végül megfogta a kezem, hogy bevezessem a zuhanyzóba. Bevittem neki a ruháit, amit itt halmozott fel, mikor nálam aludt(vagy épp mást csinált), és lehelyeztem szépen. Beállítottam a kádba, és utasítottam, hogy kezdjen zuhanyozni, míg én azon voltam, hogy a pillantásom ne vándoroljon déli tájak felé, ahol még a madár se jár.
Mikor áttöröltem, segítettem neki felöltözni, míg ő csókért hajolt, de most, így tényleg nem akartam neki adni. Sokkal jobban eltölthettük volna az estét, ha nem támad kedve megint inni. Durcásan karba tette a kezét, én pedig a kanapéra utasítottam őt. Ő nem fog velem aludni, ebben biztos voltam!
Én is összekészültem, ő pedig addigra elaludt, így én is fáradtan ledőlhettem.
Nagyon hiányzott mellőlem, hogy átöleljen.
Inkább volt hajnal, mint reggel, mikor felkeltem, de tekintettel arra, hogy már visszaaludni se tudtam, csak felálltam, felöltöztem, és mentem reggelit csinálni. Dúdolgatva készítettem palacsintát, előtte pedig bekészítettem Louis-nak egy pohár vizet és gyógyszert.
Mikor megéreztem  karokat a derekam körül, nem érdekelt. Nem foglalkoztam vele. A nyakamat támadó ajkakkal se igazán törődtem.
- Mi a baj, Ni? - mormogta a tarkómra, én viszont válaszra se méltattam, csak gyártottam tovább a palacsintákat,
- Niall...- Csak nem hagyta abba a nyaggatásomat, amit kezdtem nagyon unni.
- Te, képzeld, te vagy a baj! - dörrentem rá, mire azon nyomban elengedett, én viszont még mindig nem néztem rá. Haragudtam, amiért ennyire nem törődött a következményekkel. Amiért ennyire figyelmen kívül hagyta, hogy más mit gondol a tetteiről.
- Te-tessék? - Őszintén meglepődött a válaszomon, de hát jogosan; nem is emlékezett, mit csinált tegnap.
- Egész este arra kellett figyelnem, hogy ne csinálj hülyeséget. Harryéktől elhoztalak ide, felhívtam az anyukádat, hogy megnyugtassam. Konkrétan meg kellett, hogy fürdesselek. És még nyavalyogtál is közben, mintha te lennél az áldozat! - akadtam ki, és megforgattam az utolsó palacsintát is, ezzel próbálva lefogni a kezem, mielőtt őrültséget csinálok. - Nem vagy már kisgyerek Louis, mégis úgy viselkedsz ilyenkor. Nőj már fel! - mondtam, és elzártam a gázt a tűzhelyen.
Végre ránéztem, viszont amit láttam, elszorította a szívemet. Sosem voltam vele ilyen durva. Szemiben könnyek gyülekeztek, de nem engedte lefolyni ezeket az arcán. Az alsó ajkába harapott, hogy visszafojtsa a szavait, a kezei pedig ökölbe szorultak. Nem volt mérges, csakis szomorú a szavaim miatt. Megfordult, felöltözött, és elment. Minden szó nélkül. Leültem, a kezembe temettem az arcomat, és hagytam, hogy elárasszon mindenféle rossz érzés. Szeretem őt, a fenébe is! Benne igaz partnerre leltem, most pedig egy hülye kiakadás miatt lelépett. Ilyenkor inkább mellette kéne lennem, átsegíteni őt a másnaposságon, mintsem rákiabálni.
- Idióta balfasz - motyogtam magamnak, és mentem, hogy elpakoljak. Még a házimat is megírtam, pedig csak szombat volt még. Hiányzott Louis. Nagyon.
Mikor reggel Harryre vártam, hogy felkapjon, csak azon agyaltam, hogy vajon Louis hogy fog viselkedni velem. Valószínűleg nem fog hozzám szólni, esetleg be fog szólogatni. Nem akartam ezen végigmenni.
Mikor Haz dudált, már egyből megláttam, hogy Liam és Louis is a kocsiban van. Szerencsére Louis az anyósülésen foglalt helyet, így bevágtam magam Liam mellé, amit szó szerint kell érteni, ugyanis mikor beültem volna, a fejemet beütöttem az ajtó tetejébe, így szitkozódva borultam az ülésre. Liam röhögni akart, viszont mikor felfogta, hogy ez tényleg rohadtul fájt, csak a hátamra simította a kezét.
- Bassza meg! - sziszegtem, miközben szorosan lezárt szemmel szorítottam a kezemet a sebemre.
- Fáj? - kérdezte Harry.
- Na szerinted?! - kérdeztem mérgesen, de magamra voltam dühös, nem másra. - Tudjátok mit? A suliban találkozunk - másztam ki, és besiettem a lakásba, hogy szépen lehűtsem a fejem. Szó szerint, ugyanis, égető volt a fájdalom. Buszra szálltam, de még így is odaértem időben. Leültem Zayn mellé a helyemre a tanterem végében, és a kezeimre hajtottam a fejem.
- Jól vagy, haver? - kérdezte, én pedig csak sóhajtani voltam képes.
- Nem. Szombaton sikeresen összevesztem Louis-val, ma pedig egy elegáns Horan belépő sült el kicsit rosszul - vontam meg a vállam.
- Ja, igen, mondták a többiek - bólintott. - Meg Lou is mondta a sztorit. Inkább te kiabáltál, ő pedig hallgatott, igaz? - nézett rám jelentőségteljesen.
- Ezzel nem segítesz, Malik - nyögtem elkeseredetten, ő pedig megveregette a vállamat, és kezet fogott az érkezőkkel. Biztos megálltak még valahol, mielőtt bejöttek. Én nem igazán reagáltam rájuk, a fejem még mindig a karomon pihent.
- Ni, jól vagy? - Csak helyeselve hümmögtem Liam aggódó kérdésére, majd mikor nagy csönd állt be, kíváncsiságom nyert, így felemeltem a fejem. Louis és Zayn a szemükkel kommunikáltak, Liam és Harry pedig egymásnak susogtak. Ez eléggé felhúzott, de igyekeztem türtőztetni magam. Magam elé húztam a nyelvtan könyvemet, és elkezdtem átnézni az előző óra anyagát.
A nap több volt, mint kínos. Ugyanis Louis és én egy társaságban voltunk, viszont nem igazán vettük figyelembe egymást.
Én arra vártam, hogy ő kezdeményezzen. Később kiderült, hogy ő pedig arra, hogy én. Mivel egyikünk sem csinálta, a többiek elkönyvelték magukban, hogy nagy a baj, és talán hamarosan nem leszünk együtt. Ebbe belegondolni is rossz. Suli után beültünk Harry kocsijába, én pedig meginvitáltam őket magamhoz.
- Nekem ennem kell haza - közölte Louis, én viszont csak megráztam a fejem.
- Nem, nem kell hazamenned - jelentettem ki, így kénytelen volt ő is kiszállni a kocsiból a többiekkel. Mikor mind bent voltak, bezártam az ajtót, és vittem nekik inni egy tálcán.
- Na, mit csináljunk? - kérdeztem. Ha szeretnétek, nézhetünk filmet - javasoltam, és mutattam pár újonnan beszerzett DVD-t.
- Áh, nem tudom. Ha nagyon gáz lennék, azt mondanám, hogy tanuljunk, de nem vagyok megőrülve, így hagyjuk - vont vállat Liam. A többiek helyeseltek, így én is bólintottam.
- Akkor döntsétek el ti - mondtam. Elmentem, hoztam némi plédet, majd Louis takaróját is levettem az ágyamról, hogy azt adjam neki oda, mert tudtam, hogy azt sokkal jobban szereti, mint az ilyen plédeket.
A többieknek szétosztottam, neki viszont a takaróját nyújtottam. Meglepetten nézett fel rám, tekintetében némi remény is villant, viszont ez eltűnt hamar. Megköszönte, én pedig beüzemeltem a játékkonzolokat, ugyanis a többiek videojátékozni akartak. Liam és én leültünk a tv előtti kanapéra, a többiek pedig a lábunkhoz ültek. Úgy ügyeskedtem, hogy Louis előttem legyen, mert képtelen voltam nem érinteni. A takarókat magunkra terítettük, és a játék elkezdődött. Mikor kiestem, duzzogtam egy sort, de a többiek kiröhögtek, és nem is foglalkoztak onnantól velem. A következő, aki kiesett, Louis volt, aki mereven ült, ugyanis tudta, hogy a háta mögül bármit tehetek vele. Igen, igaza van. Egy kicsit helyezkedtem, és lehajolva apró puszikat hintettem el a nyakán, majd a füle mögötti különösen érzékeny területre, amit remegéssel fogadott, de nem tett semmit. Láttam hogy a jobb kezével markolja a takaróját, így a kezemet az övére simítottam, késztetve arra, hogy lazuljon el.
- Ne haragudj, amiért kiabáltam veled. Ostoba voltam - suttogtam, ő pedig nyelt egyet, és bólintott. Tudtam, hogy ezzel még nem bocsátott meg nekem. Csak elraktározta magában a bocsánatkérésem, hogy ha kell, felhasználja. Felsóhajtva dőltem vissza a kanapéra, és figyeltem a játékot. Én megtettem, amit tudtam.
Mikor a többiek mondták, hogy menniük kell, csak bólintottam. Nem igazán szólaltam meg a kis akcióm után, ellenben Lou, aki csak úgy ontotta magából a poénokat. Jó neki.
Elköszöntem tőlük, és mikor sorban kezdtek kimenni az ajtón, Lou ott maradt. Becsukta az ajtót, és gyengéden nekitolt a hideg bejáratnak. Lágyan mosolygott rám, s az ajkaimra hajolt.
- Ne haragudj! Többször nem iszok ennyit - ígérte, s azon nyomban birtokba vette az ajkaim. Az íze annyira különleges, hogy képtelenség betelni vele. Amikor semmi alkohol nincs benne, vagy ilyesmik, hanem csakis ő maga. Szorosan magamhoz húztam, és elmerültem az érzések erős forgatagában.
- Mit gondolsz, van esélyem arra, hogy ma este itt maradjak? Lehetőleg az ágyon...miután khm, elmerültem benned? - mormolta a fülembe, én pedig beharaptam az ajkaimat. Én ugyan nem fogok nyögni neki!
- Holnap suli - jelentettem ki, viszont gondolatban már az "elmerülés" szakaszban jártam.
- Tudom. Remélem azért, hogy a tesióra nem lesz neked fájdalmas - nyalt végig a nyakamon, majd a fülem körül, végül egyenesen a fülembe.
- A picsába... - sziszegtem, ő pedig pontosan tudta, hogy mit kell tennie, hogy teljesen elgyengüljek. A fogai megkarcolták a bőröm, én pedig végleg kihajítottam a józan eszem az ablakon. Képes voltam ennyitől totál begerjedni. Hát mikor a keze becsúszott a pólóm alá!
- Hívd fel anyudat, hogy itt töltöd az éjszakát - próbáltam kinyögni valami logikusat is, de egyből el is röppent minden értelem.
- Ráér - kezdett eltolni a szobám felé, majd szépen le is döntött az ágyra.
- Oh, haladj már! - adtam meg magam, amit kuncogással jutalmazott, és tette, amit kértem.
Hiába viselkedik néha hülyén, hiába nemtörődöm a jövővel kapcsolatban, hiába okoz marhaságokat és nehéz pillanatokat...Nélküle senki lennék. Színesíti a napjaimat, bővíti az ismereteimet,(azokon a bizonyos hangos, kétségbeejtően sok vággyal teli estéken a szókincsemet) valamint szeret, aminél többet nem is kérhetek igazából.