Lost in my feelings

Sziasztok! :)
Tudom, hogy tegnap érkeztem, de muszáj most is :) Az én legkedvesebb barátnőm és én összefogtunk, és írtunk nektek egy Narryt :) Az érzelmeken és a hangulaton van a hangsúly. Végig beszéltünk közben, a szemszögek ne tévesszenek meg, mert nem aszerint írtuk. Hanem mikor megakadtunk, jött a másik. Ismeritek őt ti is, Ő Lana :)

xoxo Lora

Niall:

Elmerengve süllyedtem a takarók közé, amelyek félmeztelen hátamon könnyedén simítottak végig. Fáradt testem megnyugvásra lelt, de a lelkemben tajtékzó vihar nem akart csillapodni. Zavarodott voltam, a gondolataim nem voltak tiszták, képtelen voltam rendszerezni őket.  A mai nap viszont sok gondolkozni valót adott. Nem tudtam mit kezdeni a fejemben, valamint a mellkasomban jelenlévő gondolatokkal, érzelmekkel, de csak választ szerettem volna a kérdéseimre, amik hetek, lassan hónapok óta megválaszolatlanul vártak.
Egy göndör fiú megkérdőjelezte az egész eddigi gondolkodásmódomat, nézeteimet egyetlen mosolyával. Tudtam, hogy akárhányszor rám néz a szeme sokkal jobban csillog, mint alapból, és az én szívem is borzasztó vágtába kezd, mégis valami összezavarta az ép elmémet. A válaszok csak úgy kergették egymást, a józan és a szerelmes énem harcolt egymással, és nem tudtam megmondani, hogy melyik győzelmének örülnék jobban. Végül is férfi vagyok. Egész életemben egy olyan nőre vágytam, aki megadja, amire szükségem van; szeretetre, boldogságra, családra. És mi van ha egész végig egy buta álomképet kergettem? Ha ez csak egy olyan sztereotípia, amit a filmek és a környezetemben lévő emberek ültettek a fejembe, és valójában nem is erre vágyom?
A gyönyörű zöld szemek, mintha minden eszemet elvették volna, édesgettek tiltott dolgok elkövetésére. Bizonytalan voltam, úgy éreztem magam, mintha most találkoztam volna először ezzel az érzéssel, de talán így is van. Amennyire próbálom figyelmen kívül hagyni a göndör fürtök tulajdonosának mások számára titkolt rajongást, valójában nagyon is jól esik, elvégre a törődés, a szeretet ezen formája még ismeretlen számomra. Ami azt illeti, nem tudom jól kezelni a helyzetet, de valljuk be; tapasztalatlan vagyok még ilyen téren.
Persze az lenne az alap, hogyha egy angyal rajong értem, akkor egyértelmű viszonzásra talál, de mit tehetnék? A szívem bizonytalanul kalimpál ott belül, nem tudva mihez kezdjen. Pedig az a bizonyos kérdés már akkor el lett döntve, amikor megláttam a bongyori kis fejét az X-factor meghallgatáson. Ettől függetlenül nem tehettem ki a többieket annak a veszélynek, amit az érzelmeim felfedése okoznának. Ezeket el kell temetnem mélyen ott magamban, és soha többet nem foglalkozni vele. Mégis olyan nehéz helyesen cselekedni, ha azzal a gyönyörű mosolyával csak nekem ígér boldogságot.
Sóhajtva fordultam a bal oldalamra, hogy az ablakon túli magas házakat figyeljem, épületeket, irodákat, gyárakat. Onnan a hotel fent lévő szobájából sok mindent lehetett látni. Sok mindennek tanúja lehetett az ember; párok találtak egymásra, verebek szálltak a villanypóznákra, autósok dudáltak egymásra az éjszakai forgalomban. Innen minden annyira egyszerűnek tűnt. A madarak pontosan tudták merre tartanak, az autóknak ott volt a lámpa, amely segítette őket, a táblák, amik mutatták a utat. A párok - mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog,- könnyedén mosolyodtak el, s ölelték meg a egymást, csókkal hitelesítve az elsuttogott szavukat.
- Niall...- vágódott ki az ajtó, amire ijedtemben majdnem felsikoltottam. De nem volt mitől félnem, csak Harry volt az, a homályban kizárólag a göndör fürtjeit tudtam kivenni, túl messze volt ahhoz, hogy kivehessem arcvonásait.
- Harry? - kérdeztem kicsit félve a fiútól, aki bátortalanul lépkedett az ágyam felé. A lábai eléggé nehéz akadálynak bizonyultak ebben a a feladatban, de nem az alkohol tette részeggé mozdulatait. A remegés volt az, ami előtt a vékony szálkás test meghajolt. - Mi történt? - kérdeztem egyre kétségbeesetten.
- Rosszat álmodtam, veled aludhatok? - remegő hangja elárulta a visszautasítástól való félelmet.
A göndörke az ágy végében toporgott, a hold kísérteties fénybe vonta az amúgy is kétségbeesett vonásait. Egy megtört angyalt láttam, aki egy testre vágyott, aki mellé bújhat. Hogyan is mondhattam volna neki nemet?
Kérdés nélkül hajtottam fel a takarót és mosolyogva tapasztaltam, hogy egyből a mellkasomra hajtja a fejét. Az aggodalmas arckifejezés egy pillanat alatt tűnt el arcáról, s ahogy arcát a vállamba fúrta, már szuszogott is tovább.
Csak néztem a békés arcát, amin a szempillái ebben a világításban hosszú csíkokat hagytak, a száját, ami egy kissé szétnyílt, s a kezeit, amik béklyóként fonódtak körém. Azt hiszem, döntöttem.
Halvány mosoly terült szét az arcomon, ahogy figyeltem a mindig magabiztos vonalakat most bizonytalanba fordulni. Nem azért, mert kárörvendő voltam, hanem mert biztosított a tudat, hogy a legerősebb emberek is lehetnek sebezhetőek. Megsimogattam a lassan hullámossá váló fürtöket, s én magam is lehunytam a szemem. Nem számított, hogy reggel talán a napfényben mennyire lesz kínos a helyzet. Mennyire fogjuk majd hangoztatni, hogy egyszeri alakalom volt csupán, de nem érdekelt.
Elhelyezkedve csak a nehézkessé váló gondolataimra figyeltem, hogyan válnak homályossá. Majd lassan az álmok közé sodort az éjszaka.
A reggel nem volt olyan hamar, mint gondoltam. Mikor felkeltem az ébresztőm csörgésére, könnyedén kaptam elő a telefont a párna alól, s nyomtam ki, remélve, hogy a békésen szuszogó Harry nem kelt fel még. A tegnapi nap elég élénken élt bennem, s tanulmányozva a tökéletesség földi helytartóját, végiggondoltam mindent.

Harry:

Hallottam az ébresztőt, testem már ki volt élezve erre a hangra, mégsem nyitottam ki a szemem, és milyen jól is tettem.
Éreztem az ujjait, ahogy bizonytalanul végig simított a mellkasomon, különös tekintettel a fekete vonalakra, amelyek egyre sűrűbben hálózták be a mellkasom. Mindig is imádtam, ahogy az én agyon tetovált bőrömhöz képest a Niall fehér csupasz teste drasztikusan különbözött, mégis ez volt az egyik ok, amiért imádtam a szöszit.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, felfedve ébrenléti állapotom.
- Semmit...- hadarta gyorsan, paradicsom pirosra pirulva, majd a felkeléshez készülődött, amit én egyszerűen nem hagyhattam, így egy jól irányzott mozdulattal magamra rántottam. Pont oda, ahova való. Egy meglepett nyögést hallatott, s értetlenül pillantott rám, ám én csak a vállába temettem az arcom, s beszívtam a jellegzetes illatot. Megremegett, ami halvány mosolyra húzta az ajkaim, amik most csupasz bőrhöz értek.

Pontosan éreztem a bizonytalanságát, ami viszont előhozta belőlem az ösztönt, ami arra késztetett, hogy mutassak meg neki mindent, vezessem bele minden apró rejtélybe. Mosolyogva húzódtam el, s nyomtam egy puszit az arcára, amire játékosan elfintorodott, de aztán lemászott rólam, hogy öltözni tudjon. Én is felálltam, s lassan, kínosan elfordultam, hogy nyugodtan felöltözzön. Átmentem a saját szobámba, ahol én magam is felöltöttem aznapra egy jó outfitet.
Halvány mosoly játszott az ajkaimon öltözködés közben, ahogy visszajátszottam a tegnapot. Tisztán az emlékezetbe véstem, ahogy arca élénkvörösbe változott bókjaim kereszttüzében. Ha behunyom a szemem érzem a testéből áradó hőt, s a testét, ami nyárfalevélként remeg az ajkaim közelsége miatt. Nem állt szándékomban megcsókolni, csupán fel akartam ébreszteni a benne szunnyadó érzelmeket, a kísérletem pedig jobban működött, mint gondoltam.
Elegem van a távolból rajongásból, szükségem van arra, hogy viszont szeressenek, és én is kiélhessem gondoskodásomat egy emberen, akit szerelmemnek nevezhetek.
A vigyor az arcomon csak nőtt, ahogy tükörben látott látvánnyal megelégedve kezdtem el lépdelni a szöszim ajtaja felé, eljött az igazság pillanata.

Niall:

Halk kopogtatás, én pedig tudtam, hogy Harry tért vissza. Kinyitottam az ajtót, s mikor ő a hátam mögé lépve bejött, én könnyedén csuktam vissza az ajtót, hogy megfordulva, egy laza mosolyú Harryvel találjam magam. Túl közel, túl gyönyörű volt azokkal a gödröcskékkel az arcán. 

Közelebb lépett, nekem viszont nem volt hová menekülnöm tovább, a hátam a fa ajtónak nyomódott. Kezét a fejem mellé helyezte, s magabiztos, mégis kedves mosollyal nézte, hogy mit is reagálok. Egy egészen kicsit közelebb mozdult, én pedig kezdtem biztos lenni abban, hogy meg fog csókolni. A szívem hevesen jelezte a beleegyezését, én viszont képtelen lettem volna élni a tudattal, hogy engedtem egy férfinak, hogy megcsókoljon. Kibújtam karjai alatt, s úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Nem néztem a szemébe, még csak rá sem, helyette a táskámat kezdtem el bepakolni, s kicsit összébb szedtem a holmim, hogy addig is el legyenek foglalva a gondolataim. De természetesen ez volt olyan egyszerű, elvégre pontosan tisztában voltam azzal, hogy Harry még mindig ott van a szobában. A kezemen az övét éreztem meg, ahogy ösztönzött, hogy nézzek rá. Mondtam volna valamit, mégsem jött ki hang a torkomon. Féltem, a fenébe is, rettegtem! Sosem volt komolyabb kapcsolatom, természetesen fogalmam sem volt, hogy mi a fene történik. Harry pár centivel előttem lehunyta a szemét, s mikor az ajka az enyémhez ért, én is így tetem. Egyelőre nem mozdult, hagyta, hogy szokjam. Mikor lassan kiengedtem az orromon a levegőt, megmozdult, s megfogta a kezem, hogy ne távolodjak el. Képtelen voltam mozdulni, így lényegében felesleges volt ez a cselekedet. Már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy mennyivel dominánsabb nálam. Sosem tapasztaltam még, hogy férfiként alárendelt félnek kell lennem, itt viszont hiába volt lágy a csók, leigázva, bekebelezve éreztem magam. Lassan elvált egy gyors levegővételre, de aztán visszatért, immáron bátrabban. Egy férfi csókja sokkal másabb volt, mint mikor lánnyal történik. Volt mihez viszonyítanom, mégis sokkal jobban éreztem magam - ellentmondva az elveimnek. Mikor elég energiát gyűjtöttem magamban, elléptem tőle, ő viszont még reménytelenül kapott utánam. Elfordultam, s alsó ajkamat beszívtam, az arcomat viszont a tenyerembe temettem. Éreztem még magamon Harry ízét, és nem éreztem undort, vagy megvetést. De képtelen voltam megfelelően kezelni ezt az egészet. Féltem. Magam sem tudom igazán mitől, de féltem. Nem a véleményektől, nem is a következményektől, hanem talán Harrytől magától. Nem volt még semmilyen tapasztalatom, s nem tudtam, ő mit akar. Ismerem, de képtelen vagyok azt elképzelni, hogy tényleg meg akart engem csókolni. Hogy akarhat tőlem valamit. Zavartan megráztam magam, értetlen voltam, zavarodott.
Harry megérezhette valahogyan, hogy milyen állapotban vagyok, de ki tudja? Ismert, mint a tenyerét. Kezei hátulról a derekamra csúsztak, s a magasabb alakja szorosan átölelt. Talán mégis akart engem. Mintha a bizonytalan kijelentésemet meghallotta volna, puha ajkait a nyakamra tapasztva kezdte el apró puszikkal bevonni a vékony bőrt, ami bizsergető érzést váltott ki belőlem. Egyáltalán nem volt durva, mozdulatai ki nem mondott szerelmet sugalltak, éreztem a vágyat, ami az idő előrehaladtával egyre határozottabban csillogott.
A nyakam dédelgetése után megfordított, s újra a számat vette igénybe, azonban az első alkalommal ellentétben hagyta, hogy irányítsak, így viszonozhattam azt az érzést, amire mindig is vágytam, és most itt állt előttem göndör hajjal, és smaragd zöld szemekkel. Rámosolyogtam a boldog arca, mire az ő ajkai is automatikusan mozdultak felfelé.
Abban a pillanatban hoztam meg életem legszebb döntését, hiszen az ő iránt érzett szerelem leigázott mindent, a gondolataimat, érzelmeimet, érzékszervemet és...engem.