Akinek túl tömény a Larry Christmas oldalon a Larry, annak külön itt van a történetem.
Jó olvasást!
xoxo Lora
The years go away
1.karácsony
- Adjuk hozzá a tojásfehérjét - olvastam fel hangosan az instrukciót, mire a masszámra néztem, amiből ezek szerint az elhangzott hozzávaló hiányzott. Egy másik tálban megtaláltam a feltételezett hiányzót, de nem igazán tűnt fehérnek, így a biztonság kedvéért elküldtem a legjobb barátomnak, Niallnak a róla készült képet. Ő csak tudja, hogy ez fehér-e vagy sem. Bezzeg ha anya itt lenne, tökéletesre csinálná. De ők ehetik legalább a mama-féle sütiket... mázlisták.
- Hogy állsz? - kukkantott be egy göndör buksi az ajtón, mire csak frusztráltan sóhajtottam.
- Van egy olyan érzésem, hogy mégis nekem kellett volna a fát díszíteni - néztem szomorúan a kotyvalékra, ami talán már sosem válik mézeskaláccsá. Kell-e egyáltalán tojás ebbe a hülyeségbe?!
- Te erősködtél, te kis nyomi. Na, cseréljünk. Majd én sütök - tette a derekamra a kezét Harry, és egy határozott mozdulattal arrébb tolt. Durcás arcomat meglátva nyomott egy puszit a halántékomra, amitől egy enyhe pírral lett gazdagabb az arcom, és kiküldött a konyhából.
A nappaliba kiérve összecsaptam a kezem, aztán megsimogattam a fotelben pihenő macskát, és nekiálltam kiszedni a maradék díszt a dobozokból. Bár eddig Harry legalább haladt valamire, nem úgy, mint én.
Bekapcsoltam a rádiót, és ütemre rázva a fejem, énekelgetve raktam fel az égőket meg a díszeket, de egy színben passzoló boát is felaggattam a biztonság kedvéért. Még véletlenül se lehet nem tökéletes az a fa, ha már én csinálom. Na majd megmutatom annak a lököttnek, hogy ő ilyet nem tudna soha.
Már legalább fél órája dolgoztam, mikor Harry keze megint megtalálta a derekam, és szorosan magához húzott. Kuncogva veregettem meg a kezét, jelezve, hogy elég lesz, de ő nem igazán akart elengedni.
- Ugye tudod, hogy még csak nem is a mézeskalács receptjét nézted? - mondta a fülemnél, és pontosan hallottam azon a mély hangján, hogy vigyorog a bénaságomon.
- Én feltaláló vagyok. Az lett volna az én receptem a mézeskalácsra. A neve "MézesTommo" lett volna. Bár meg kell mondjam, sütni jobban tudok, mint nevet adni - vigyorogtam, ő pedig felkuncogott.
- Ha egyszer összeköltözünk, én fogok főzni, nem te, csak hogy tudd - fordított meg.
- Vérig vagyok sértve. A családom háza nem megfelelő magácskának? - próbáltam húzni az agyát, de valójában csak meg voltam rökönyödve azon, amit mondott. Lehet, hogy érzékelte ezt, hisz elmosolyodott, és egy kedves puszit nyomott a homlokomra.
- Ez a hely is tökéletes, de egy nap majd a mi családunk házában talán még lefolytatunk egy ilyen beszélgetést - kacsintott, de volt egy nyugtató tónusa a hangjának, amitől megborzongtam, és a nyakába fúrtam a fejem.
- Hosszabb távra tervezel? - kérdeztem motyogva, miközben már teljesen vörös volt a fejem. De valahol meg is voltam könnyebbülve.
- Ki tudja még, hogy mit hoz a jövő? Lehet, hogy addig szakítok veled a pocsék képességeid miatt a konyhában - vigyorgott, mire felháborodottan néztem fel rá.
- Igenis remek képességeim vannak, amiket a konyhában is tudok használni! - Amint kimondtam, már rá is jöttem, hogy ez egy kicsit félreérthető volt, így a mai nap folyamán legalább huszadjára elvörösödtem, és a tenyerembe temettem az arcom. Mit ki nem hoz belőlem ez a srác! Ő csak kinevetett, és elhúzta a kezem az arcom elől, hogy mélyen megcsókoljon. Felsóhajtottam a hirtelen kontaktra, de boldogan és legalább olyan hevesen viszonoztam.
- Alig várom - húzta az agyam, mire megforgattam a szemem, és visszatértem a sokkal kellemesebb elfoglaltságomhoz. És az nem Harry csókolása volt. Kit áltatok? Persze, hogy az volt.
Felperzselt és leigázott, ahogy annak lennie kellett egy "tinédzser szerelemnél". Még akkor is, ha én ezt többnek éreztem.
2. karácsony
- Louis szívem, tudod, hogy nagyon szeretlek, de nem vagyok benne egészen biztos, hogy itt segítesz, és nem csak hátráltatsz - mosolygott rám Anne, mire csak megadóan feltettem a kezem, és kihátráltam a konyhából. Pedig az előbb lettem elküldve a nagyszobából is! Az utolsó esélyem Robin volt odakint. Felöltöztem, és kimentem a hóba, ahol épp díszeket rakott a házra.
- Segíthetek? - kiáltottam fel, mire egy pillanatra megugrott a létrán, majd mikor sikeresen megkapaszkodott, halálfélelemmel az arcán lenézett oda, ahol én állok.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet - nézett bocsánatkérően, mire puffogva bementem, majd miután levetkőztem, feltrappoltam Harry jelenleg üres szobájába, és lefeküdve az ágyára a telefonomat kezdtem nyomkodni. 10 perc után hallottam meg a kilincs lenyomását, de tüntetőleg nem néztem fel az érkezőre.
- Az öcsém kérdezi, hogy miért nem vagy lent - szólalt meg Gemma, de mivel én még az óvodást játszottam, nem vettem tudomást az érkezőről.
- Mondd meg az öcsédnek, hogy egy ökör. Jöjjön fel, és kérdezze meg maga - duzzogtam. Ő izgatottan becsukta az ajtót és lehuppant az ágyra.
- Mondd, hogy dobod őt! Imádnám, ha bőgne mint egy csecsemő - vigyorgott gonoszul, de tudtam, hogy csak viccel. Erre felkuncogtam és rápillantottam.
- Gondolod, hogy azt tenné? - nevettem, ő pedig csak megforgatta a szemét.
- Naná! Szegény pici szíve darabokban lenne. Szerintem fagyin kívül mást se enne. És legalább százszor megnézné az Igazából szerelmet - vont vállat, én pedig felkuncogtam az elképzelt jelenetre.
- Bármennyire is kecsegtető lenne mindezt végig nézni, nem akarok szakítani vele. Nem ő tehet arról, hogy a családja utál engem - vontam vállat, és felültem, hogy szemben legyünk.
- Nem utálunk, csak nem szeretünk - vágta rá, mire hangosan felnevettem.
- Így máris sokkal jobb - bólogattam.
- Nem, nem utálunk. De az előbbi témához visszatérve, nem vagyok benne biztos, hogy szívesen venném, ha megbántanád Harryt. Attól, hogy a nővére vagyok, még féltem őt. És szeret téged, nagyon. Szóval csak nem akarom, hogy szomorú legyen - mondta halkan, én pedig komolyan bólintottam. Aranyos volt tőle, hogy vigyáz a tesójára.
- Ne aggódj - mosolyogtam rá, ő pedig megveregette a vállam, és közölte, hogy levonszolom a seggem a pasimhoz. Csak megcsóváltam a fejem, de tettem, amit parancsoltak. Mikor leértem, felpipiskedtem Harryhez, hogy nyomjak az arcára egy puszit, és míg ők díszítettek, én leültem a kanapéra, hogy onnan beszélgessek velük. Mikor este kész lett a vacsora, és már az égők is fel voltak kapcsolva a fán, mindenki összegyűlt a ház különböző pontjairól, hogy leüljünk az étkezőasztalhoz. Kellemes volt a Styles családdal tölteni a Szentestét. Teljesen más volt, mint nálunk. Itt nem éreztem annyira nőuralom alatt magam.
Mielőtt nekiálltunk volna enni, koccintottunk valami enyhe likőrrel, de Anne egyből rám szólt.
- Louis! Ha nem nézel a másik szemébe, miközben koccintasz, nem lesz jó a szex egész életedben! - figyelmeztetett, mire mindenki felnevetett körülöttem, én pedig kínosan elvörösödtem, de Harry odahúzott magához egy gyors csókra.
- Nem hiszem, hogy ez megtörténhet - vigyorgott rám kajánul, mire a karjára csaptam.
- Harry!
- Ne hidd azt, hogy nem tudunk róla, Louis. Nem egyszer hallottuk is - kacsintott egyet Robin, mire eltátottam a számat. Meggyőződésem volt, hogy nem voltunk sose olyan hangosak.
- Valaki itt enni szeretne! Ezt máskor tárgyaljátok! - pirított ránk Gemma, mire elnevettem magam a helyzet abszurditásán, és megpaskoltam Harry combját.
- Úgy tűnik, hogy felesleges lesz ma visszafogni a hangunkat - kacsintottam, és elégedetten nyugtáztam, hogy félrenyelte a levest, ahogy a családja többi tagja is. Úgy láttam hozzá a vacsorának, mintha semmi se történt volna. Semmi az égvilágon.
3. karácsony
- Nem sikerült olyan rosszul a vacsora, mint amire számítottam - böktem meg az oldalát, miközben a vacsora után pakoltuk le az asztalt Harryvel, de ő csak csúnyán nézett. Nagyon csúnyán.
Összhangban pakoltunk be a mosogatógépbe, és terítettük le az asztalt, miközben a háttérben lágyan szólt a zene. Ezúttal a családja nem volt otthon, így miénk volt a Styles rezidencia az estére. Még beszélgettünk egy kicsit a sötét nagyszobában a kikapcsolt tévé előtt, miközben élveztük a minket körbe vevő fenyőillatot, és gyönyörködtünk a fában, ami a fa búrotok mellett igazán szépen mutatott.
Az este folyamán pezsgőt is ittunk, de nem igazán volt jelentősége, mert nem attól, hanem egymás jelenlététől voltunk elbódulva. Egész délután és este ott lebegett körülöttünk a szexuális feszültség. A szokottnál is többször szorította meg a fenekem, vagy egy-egy heves csókcsatánknál nyúlt a pólóm alá, én pedig természetesen, ahogy tudtam, rá is játszottam erre. Egyszer szinte majdnem tanúja voltam, ahogy felmorran, de még idejében visszafogta magát.
Mikor nem sokkal később felálltam, az ócska, klasszikus nyújtózkodó trükköt bevetve jelentettem a távozásomat, miközben különösen nagy figyelmet fordítottam arra, hogy a hasam kilátszódjon.
- Megyek zuhanyozni. Már fáradt vagyok - kezdtem lépkedni a lépcső felé, miközben lekaptam magamról a pólót, és az övemhez nyúltam. Már az utam közepén voltam, mikor a meleg keze a csípőmnél fogva megállított.
- Egy szörnyeteg vagy. Te meg én együtt fogunk zuhanyozni. És hidd el, megbánod, amiért incselkedtél velem. - Lehet, hogy ezen a mély hangján fenyegetésnek szánta a mondandóját, de inkább csak a vágyamat korbácsolta fel vele. Szerencsére megvárta, hogy felérjünk, és csak aztán rángatta le rólam a nadrágomat. A hátsómat riszálva mentem a szobájába, hogy összekapjam a cuccomat, vagyis egy alsót, amire valószínűleg nem lesz szükségem az éjszaka, dehát fő az elővigyázatosság.
Egy kicsikét izgultam, hisz az elmúlt pár év alatt, mióta együtt vagyunk, már mindenhol csináltuk, a zuhanyzófülkét leszámítva. Szóval alig vártam a legújabb tapasztalatokat!
Mire beértem, a víz már folyt, és Harry is bent állt. Ahogy a mozgó kezére pillantottam, elégedetten tudatosítottam magamban, hogy minden lehetséges módon áll már.
Én is beléptem mellé, miközben becsuktam az ajtaját a fülkének. Ő ezt kihasználva a hátamnak simult, így a szerszáma a két félgömb közé csúszott. Beharaptam az alsó ajkam, hogy ne reagáljak, ő viszont a kezét könnyedén a férfiasságomra csúsztatta, és tapasztaltan kezdte mozgatni rajta az ujjait.
Az ajkai megtalálták a nyakamat, azonban nem siette el. Csak körözött a bőröm fölött, néha megkarcolva a fogaival, de leginkább csak egyre jobban korbácsolta a vágyam.
Mikor meguntam, hirtelen kitörtem a szorításából, hogy megforduljak. Az ágyékunk összesimult, és így a meleg víz az egész testemet érte, nem csak a hátulját. Viszont Harrynek ez így nem tetszett, ezért nekidöntött a csempének, ami a felhevült hátamnak több volt, mint borzalmas. Felszisszentem, ő viszont csak elégedetten és felvont szemöldökkel morgott az ajkaimra.
- Na,
mi van, Louis? Így már nem is tetszik? Legalább nem játszol velem többet. - Azzal le is csapott az ajkaimra, miközben a kezét pedig végig húzta a hátam közepétől a fenekemig, hogy aztán belemarkoljon a céljába, egy időben a férfiasságunk összesimulásával. Felnyögtem, ő pedig rátapadt a nyakamra, és szívni kezdte. Már így is sok volt, de ő csak körözött a csípőjével.
Őrülten akartam már magamban, de tudtam, hogy ma nem az lesz, amit én akarok. "Bűnhődnöm" kell. A nyelvével kihasználta, hogy a fejemet hátravetettem, és az ádámcsutkámra kezdett nagy figyelmet fordítani. Kétségbeesetten martam az izmos hátába, mire elvigyorodott. Az ujjaira kent valamit, amit nem láttam, de hallottam, és azonnal a hátsómnál kezdett matatni. Egy váratlan mozdulattal az egyik ujját becsúsztatta, mire felnyögtem, és megkerestem az ajkait. Elégedetten figyelte az arcomat, és csak azután adta meg, amire vágyom, mikor a második ujját is belém csúsztatta. A nyögésemet elfojtotta az ajka, ő pedig nem siette el; nagy figyelmet fordított ezúttal a tágításomra, de csak annyira, hogy egy egészen kicsit fájjon majd, hisz tudja, hogy úgy szeretem.
Mikor kihúzódott belőlem, megfordított, én pedig neki támaszkodtam a csempének, de legalább ért egy kicsit a jó meleg víz. Tudtam, hogy ha nem hatol belém azonnal, én megőrülök.
Mikor a csípőmet megfogta, hátra toltam azt, ő pedig vette az adást; nem finomkodott, egy lökéssel belém hatolt. Összeszorított ajkakkal szusszantottam, ő meg várt egy kicsit, míg megszokom a méretét, ami annyiszor volt már bennem. Nem hagyott viszont sok időt. Elkezdett felvenni egy ritmust, és már harapta is a vállam. A kellemes fájdalom szétáradt bennem, ahogy a gyönyör is, ami a lökéseivel járt. Úgy éreztem szétszakít, és ez annyira jól esett, hogy nem sok kellett, hogy ilyen hamar elsüljek.
- Erősebben - sziszegtem, ő pedig a következő erős lökésénél eltalálta a prosztatámat, kicsikarva belőlem egy kiáltást, amit a nyögéseim hada követett. Folyamatosan súrolta azt a pontot, én pedig tudtam, hogy mindjárt elmegyek. Az ujjait a farkamra simította, míg a másik kezét az én kezeimre támasztotta, én pedig sose éreztem még ilyen közel magamhoz. Miközben a testem felrobbant, és hangosan kiáltva a nevét elmentem, a szívemben a szeretet is kitört, úgy éreztem sose leszek képes ilyen intenzív orgazmust elérni. Éreztem, ahogy elélvez, és akármennyire klisé is, a fülembe nyögte, hogy szeret, én pedig csak annyit tudtam tenni, hogy tartom magam, míg élvez.
Mikor kihúzódott belőlem, az üresség elemi erővel csapott meg, a kezeim remegtek, de én szinte nem is éreztem őket. Néztem, ahogy az izmok mozognak, a fejemet viszont nem sokkal később a csempének támasztottam. Mikor összeszedtem magam, csak beálltam a vízsugár alá, és lehunyt szemmel élveztem, ahogy megtisztít a kellemes víz.
- Menj csak, én összetakarítok - mutattam a csempén ékeskedő élvezetemre, Harry pedig bólintva kilépett a kabinból, majd láttam elvonulni a szobájába. Az igazság az, hogy egy kicsit egyedül akartam lenni, amíg össze nem szedem a gondolataimat.
Minden kétséget kizárólag ez volt az eddigi legjobb együttlétünk, és bár lehet, hogy a karácsony hangulata miatt, de olyan heves szeretet éreztem iránta, ami szinte már beteges.
Miután összetakarítottam, megtörülköztem, felvettem azt a bizonyos alsónadrágot, és mentem a szobába. Leültem az ágyra, ahol Harry már a takaró alatt feküdt az ágyán, és aprót szusszantottam, mikor úgy fordultam, hogy egy enyhe fájdalom belenyilallt a hátsórészembe. Végül sikerült lefeküdnöm, és magamra húzni a takarót, aztán lekapcsoltam a villanyt. Mielőtt elhelyezkedtem volna még beállítottam az ébresztőt a telefonomon, végül egy megkönnyebbült sóhajjal dőltem le teljesen, és bújtam az én tökéletes fiúmhoz, mire ő úgy szorított magához, mintha bármikor elfuthatnék.
- Ugye nem bántottalak? - kérdezte bizonytalanul, miközben beharapta az ajkát, és rám nézett.
- Dehogy. Ez volt a legtökéletesebb együttlét számomra - másztam fel egy csókért, amit szívesen adott meg. Az ajkán még látszott a heves csókcsatánk nyoma, még duzzadt volt és vörös. Tökéletes.
- Én is szeretlek - mosolyogtam rám, mire ellágyult a tekintete, és egy röpke pillanatra összeérintette a szánkat.
- Boldog karácsonyt!
- Boldog Karácsonyt!
4. karácsony
- Mégis mi van azon a szaros telefonon, amitől nem tudsz elszakadni? - kérdezte dühösen, miután sokadik alkalommal csak vállat vontam a kérdésére, miszerint mit is csinálok. Éppen a szobámban voltunk, a lányok mind lent voltak anyáékkal, csak az ikrek aludtak a másik szobában. Már a vacsorán is túlvoltunk, alváshoz készülődtünk. A karácsonyt ezúttal nálunk töltöttük, de ez valahogy más volt.
- Csak az ismerőseimmel beszélgetek - mondtam fel se nézve. Nem igazán ijedtem meg a dühös hangjától, mert tudtam, hogy nem bántana. Sosem tenné.
- Mégis kivel? - kérdezte, de a hangja tónusa nem változott egy kicsit sem.
- Nem hiszem, hogy mindenről tudnod kell - pillantottam fel, majd rögtön válaszoltam is Niallnak, hogy Harry épp úgy viselkedik, mint egy féltékenykedő liba, ő pedig csak nevető fejeket írt.
- Tekintettel arra, hogy a fiúd vagyok legalább négy éve, szerintem van jogom kérdezni - fonta karba a kezét, mire frusztráltan sóhajtottam.
- Viszont nincs jogod számon kérni - válaszoltam nyugodtan. A születésnapom és karácsony már láttam, hogy veszekedéssel fog végződni. De annyira nem volt most hangulatom hallgatni, ahogy féltékenykedik. Állandóan ezt csinálja.
- Nem kérném számon, ha mondjuk nem adnál okot, hogy kételkedjek - vágta rá. Láttam rajta, hogy benne is csak idegesség van és nem az a nyugodt szellem, ami szokott karácsonykor.
- Szóval most én vagyok a hibás? Mégis mi okod van kételkedni? Szerinted a szeretőmmel beszélek meg egy numerát? - kérdeztem visszavágva a kelleténél egy kicsit hangosabban. - Félsz, hogy talán jobban meg tud dolgozni, mint te? - álltam fel és az arcába röhögtem, de persze nem voltam vicces kedvemben. Erre mintha elborította volna az agyát a vörös köd, megragadta a karomat, és olyan erősen szorította, hogy attól féltem eltöri.
- Ezzel még csak ne is viccelj! - sziszegte az arcomba.
- Akkor ne legyél te se ilyen nevetséges! Szakadj már le a témáról és fogd fel, hogy nem vagyok a tulajdonod. Nem kell minden egyes pillanatomról tudnod. És nem kell tudnod, hogy épp kivel beszélek. Van életem és neked is. Éljük a sajátunkat, ne a másikét - kiáltottam már a végét, és nem sokkal később meg is hallottam a legkisebb testvéreim sírását, ami tompán átszűrődött a falakon.
Harry elengedett, és hátrébb lépett.
- Akkor éld egyedül. Én is azt fogom - mondta, mire megforgattam a szemem, de tudtam, hogy kényes pontra érkeztünk.
- Ne te legyél megsértődve most. Maradj csak itt, nézd meg, hogy kivel beszéltem meg a következő randimat, engem nem érdekel - dobtam felé a telefonomat, és megragadva a pulcsimat elmentem. Még hallottam, ahogy anyáék megkérdezik, hogy hova megyek, de nem igazán érdekelt. Csak nem akartam ott lenni, és nem akartam semmiféle sajnálatot.
Igen, ostobaság volt, hogy nem vittem magammal telefont, de szartam bele.
Legalább Harry látja, hogy rohadtul a semmin idegesítette fel magát. Engem nem igazán érdekelt.
"Boldog karácsonyt és boldog szülinapot!" Meg egy nagy szart!
5. karácsony
Miután majdnem hasra estem, sikerült eljutnom az úti célomhoz, így már tudtam inni egy bögre kakaót. Az ember azt hinné, hogy ki lehet nőni a kakaóból. De meggyőződésem, hogy ez hülyeség. Vannak dolgok, amikből sosem lehet kinőni. Ilyen a kakaó. Lehuppantam a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét, miközben aprókat kortyoltam az italomból. Figyeltem a fa alatt lapuló kis ajándékokat, amiket rögtön ki is nyitottam volna gyermeki izgalommal, ha nem realizáltam volna időben, hogy érett felnőtt vagyok és nem egy ötéves. Igyekeztem lekötni magam az épp játszott műsorral, ami minden évben ugyanaz volt, így nem igazán volt sikere. Inkább csak leültem a pulthoz az étkezőben, és egy magazint kezdtem lapozgatni, míg vártam. Nem tehetek róla, ha ajándékok lapulnak a fa alatt, Louis bizony nem alszik. Szóval amint megjelentek az első sugarak, engem kidobott az ágy.
De vártam.
Elbambulhattam, mert mögülem váratlanul egy kéz nyúlt ki, és ragadta meg az én kezem. Fém koccant a fémhez, én pedig szeretetteljesen elmosolyodtam, ahogy a passzoló gyűrűket néztem az ujjainkon.
- Jó sokáig tartott felkelni, Csipkerózsika - fordítottam el egy picikét a fejem és meg is billentettem, hogy fel tudjak nézni az arcára, ami még kicsit nyúzott volt így alvás után, de nekem akkor is tökéletes volt. Ahogy ez a karácsonyunk is, ha már az előző nem lett a legfényesebb.
- Ne butáskodj, nekem szebb a hajam, mint Csipkerózsikának - morogta a nyakamba, mire felkuncogtam, és a szabad kezemmel hátra nyúltam, hogy beletúrjak.
- Rám vártál? - kérdezte halkan, miközben csak még közelebb simult hozzám, mintha nem is tudna betelni az érintésemmel.
- Persze. Nem emlékszel, hogy mit mondtál öt éve? - mosolyogtam rá, mire összevonta a szemöldökét.
- Hogy béna vagy. Azt mindig mondom, nem? - vigyorodott el, mire fejbe kólintottam.
- Nem. Azt mondtad, hogy ha összeköltözünk, te főzöl. Én meg éhes vagyok, de nem szeretnék egy égő konyhát, szóval megvártalak. És lassan ki is bonthatjuk az ajándékokat - csillant fel a szemem, mire megforgatta az övéit.
- Szeretlek, te béna. Először ajándékbontás, aztán reggeli. Na, irány - húzott fel, és már mentünk is a fához. És mivel karácsony volt, nem akadtam fenn a megjegyzésén.
- Én is szeretlek - húztam egy csókra, amibe mind a ketten belemosolyogtunk. Az egész életünk ilyen volt, mint ez a reggel: csókokkal teli, tele meglepő ajándékokkal, de a legfontosabb, hogy már közös. Csak a miénk.
